Nem túl sűrű pislogások közepette ébredtem (rá) ma reggel is arra, hogy milyen szar az a hídként nem éppen funkcionáló valami, ami megkülönbözteti az álomvilágot a valóságtól. A fejemben repetitíve szólt a bitliszék tollából kibújt Across the Universe* nothing’s gonna change my world sora, amikor a kávém elkészítésének első mozzanatát (nevezetesen az ágyból való sikeres kikelést) elhalasztva inkább felidéztem, miért is keltem olyan félszomorkásan ezen a napsütötte márciusi reggelen. Biztosan ismered az érzést, amikor már a kezeid közt van az irányítás hatalma, de ezáltal ugyanakkor egy igen vékonyka kötélen táncolsz, amiről leesve puff… az ébren lévők világában találod magad. Annyira valóságos voltál ma odaát. A tetőtől talpadig megegyeztél azzal a képpel, amit te magad készítesz-építesz-szépítesz, és nem én. Gondfeledt mosollyal csalogattál az eső után kitisztult tengerpartra, valahol messze. Csak fogtad a kezem, néha hátralestél, hogy követlek-e, és mosolyogtál. Csak mosolyogtál. Körülbelül félolyan intenzitással, mint amikor egy jópofa viccen kacarászol a barátnőddel. Sokszor találkoztunk már itt. Nem a tengerparton,  az álmaimban. Mondhatni visszatérő vendég vagy, akiről a ‘vendég’ titulus már-már magától lehámlott. Perszehogy, amikor bevándoroltál ide az érzések közé, ahonnan nem is akarlak hazazavarni. Pedig mostanában igen jól megy az, hogy csak távolságot hagyok magam és más nőnemű emberek között, de téged nem. Még csak nem is ismerlek. Személyesen. Pár szián, mosolyon, érdeklődő vizsgálódáson és üzeneten kívül. Nem tudom mitől félsz, de én tőled nem, ami részemről nagyon felszabadító és kellemesen semmilyen érzés. Nem tudom, hogy hogyan rejtsem el az “érdekesen leépítő ignoráns passzban vagyok, és gyerekkorom óta eléggé zárkózott is egyébként” passzusaid által nyelvemre kerülő “vedd észre plíz, hogy a legszarabb passzban is jobban érdekelsz, mint bármelyik ‘szíve helyén tompa tárgy’-ember” reakcióm vágyát, de mondjuk erre a felületre helyezem egyelőre, mint egy kezdő pofabefogó.

Rágyújtanék – pedig ötödik hete, hogy nem szívtam cigarettát.

Szóval ugyanitt: üdvözöllek, ha itt jársz, kedves vendég! megígérem elsősorban magamnak, hogy ha már eljutottam idáig, hogy hosszas tétovázás után elkészült a meg nem történetek blog, akkor foglalkozni is fogok vele, és tényleg leírok mindenféle agymenésemet lényegében bárminemű cenzúra és elfojtás nélkül.

hajrá!